Aprilis elso keddje a "lathatatlan munka" vilagnapja. Azokat a tevekenysegeket ertjuk ez alatt, amiket bizonyos szemelyek anyagi ellenszolgaltatas nelkul vegeznek el csaladon belul vagy egy kozossegen belul es ezers meg tarsagalmi megbecsulest sem kapnak, mert mindenki termeszetesnek veszi, hogy "valaki" azt a munkat "elvegzi".
Valahogy en is ezt erzem... lathatatlan vagyok... felejtheto vagyok...
potolhato vagyok... A hazimunka a no dolga. A gyerekneveles a no dolga. Hogy ezert semmi nem jar? Sem megbecsules, sem elismeres? Miert is
jarna? Hiszen ez a DOLGA! Az, hogy a no is erzo leny, kit erdekel? Hogy
neki is lehetnek rossz napjai, hogy o is erezheti rosszul magat, hogy
neki is elege lehet bizonyos dolgokbol?
Nem... ez csak a tobbi csaladtag
kivaltsaga, akik latvanyosan elmennek reggel ovodaba, iskolaba,
dolgozni... mert nekik meg ez a dolguk. De az ovek latvanyos, mert
latjak a szomszedok, hogy elmentek otthonrol, latjak a csoporttarsak,
osztalytarsak, kollegak, hogy ott vannak a munkahelyukon. A not senki
nem latja, mert otthon marad... esetleg napkozben jar bevasarolni,
amikor mindenki mas latvanyosan dolgozik. Es csak akkor kerul ki a
lathatatlansagbol, ha teljesen eltunik. Vegervenyesen lathatatlan marad. Akkor lesz igazan lathato. De akkor mar keso...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése