Az olaszoknak altalaban fontosak az etkezesek, szeretik megadni a modjat, nem jellemzo, hogy etkezeseken kivul, kutyafuttaban nassolnanak. Olyannyira, hogy nem is talalunk nyitva ettermet delutan harom es este het kozott.
A reggelinek is fontos szerepe van, es egy kulon intezmenye is: 'a reggeli a barban' (colazione al bar), mert ugye megsem mindegy, hogy mikent karburalunk, mielott belevetnenk magunkat a munkanapba. Ami aranyszabaly, hogy az olaszok csak es kizarolag edeset esznek reggelire.
Mindenkinek megvan a kedvenc barja, a torzshelye, ahova reggel munka elott berohan, a pultos kedvesen udvozli, es mar kesziti a szokasos cappuccinot, kavet, macchiatot stb., melle pedig a kedvenc cornettot (a croissant olasz megfelelojet). Apropo, ha Olaszorszagban cappuccinora vagyunk, azt reggel rendeljuk, mert ha ez delutan jutna eszunkbe, a rendelessel a szemelyzetnek komoly traumat okozhatunk. Cappuccino szigoruan csak 12 ora elott ihato. Nincs mese.
A reggeli peksutiknek is kismillio fajtaja van persze, de a cornetto a klasszikus, lehet ures, csokival, vanilias kremmel, lekvarral vagy pisztaciaval toltott. Szaladgalos hetkoznapokon a reggeli szertartas legfeljebb tiz percet vesz igenybe a pultnal, es az ember mar rohan is az irodaba, a lustalkodos idoszakban mondjuk kicsit tobbet, szepen asztalnal csipegetve.
Olyan ez a reggeli kozosseg, mint egy kis csalad, a reggeli pedig egy ritus, amirol nem szivesen mondanak le az olaszok. Egy cseszenyi ido, amit magunknak szentelunk, aztan gyorsan fejes a mokuskerekbe.
